Momentán a blogom nem működik...

Majd legközelebb... :D

udv SzE

csak neked...

...:)...

“mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon.”!

Mondta a mi szabados Ferikénk, aki miniszterelnökként megengedheti magának azt a luxust hogy belevigyorogva a kamerába csak annyit mondjon: "Van amikor az embert elkapja a hév". Hat most engem is elkapott de azért nem írom le azt, hogy én hova küldenem önt meg a bandáját.
Igazad van Feri, ha úgy gondolod, hogy neked(-tek) mindent lehet akkor csináld, közben az ország halad a csőd fele, a magyarokat ütik amerre csak járnak és lassacskán sikerül utolsónak lennetek Európában.
De a lényeg az hogy sikerülni fog a te nagy vágyad. Te leszel a reformok miniszterelnöke, meg lesz a nagy reform. Nem lesz többet Magyarország!

A Dunától...Szentgyörgyig

Itt kezdodott a napom...

Ahhoz képest hogy ma 590 km-t utaztam egészen jól tűröm, pedig fárasztóan kellemes hétvégém volt, hisz a szüleimmel a Vaskapunál voltunk lent a Dunánál. Nagy élmény volt amiről részletesen is befogok majd számolni de mindaddig csak a mai nap zárásaként csak annyit, hogy: Ma a Duna parton reggeliztem, pár száz méterre Szerbiától, a Vöröstoronyi szorosban ebédeltem és most már ugyancsak az Olt partjáról de Szentgyörgyről gépelem ezeket a sorokat, úgy hogy közben esti teámat kortyolgatom.
Röviden összefoglalva nem mindennapos napom volt ma csak a hosszú és fárasztó utazás miatt ezért a részletesebb beszámolómat holnapra hagyom...

Jó éjszakát szép álmokat...

Ma az első...

Ha bár a mai napom nem volt a legjobb és legsikeresebb, még is, e nap sikerült összehoznom azt, hogy megalkossam a semmiből, de annál nagyobb akarattal, a saját Blogomat, amit már nagyon rég óta tervezek. - Hogy mit is jelent hogy rég óta? - azt hogy saját Blogom lesz azt még április 2-án a Kossuth téren határoztam el! Igaz hogy azóta sok idő eltelt de végtére is az számit hogy most már van Blogom...

Hogy mi is történt ma velem? Ami fontosabb talán, hogy ma kaptam először életemben intravénásán injekciót, hiszen sikerült két darázs megterrorizáljon Bereckben és hipp-hopp úgy el vörösödtem egy kettőre mint a szovjet lobogó tehát kénytelen volt elszaladnom a háziorvoshoz ahol kaptam rögtön ellenszert a problémámra. Amúgy nincs baj mert sikerült még haza utaznom lábon a gereitrans-al és azóta meg eltölthettem egy pár órát a skype meg a messenger segítségével a drága 'Kriszti'-vel. Szóval nem panaszkodhatom lehetett volna rosszabb is... és még mindig élek :)
Na mivel már későre jár és valahogy a kezem is begörcsölt abba hagyom most írásaim és nyugovóra térek, azt viszont ígérhetem, hogy ha ma nem is de hamarosan itt leszek és folytatom nemes, irományaim ;)

mely tisztelettel: SzE

p.s.: Remélem legközelebb valami értelmeset is kihozok majd magamból, de ez így elsőre nem rossz...